Magyar Nemzeti Múzeum
Múzeum, Műemlék, Könyvtár, Történelmi emlékhely
Az alapítása óta eltelt több, mint két évszázad alatt hatalmas mennyiségű, zömében páratlan és pótolhatatlan tárgyi és dokumentációs anyag gyűlt össze a Magyar Nemzeti Múzeumban. A régészeti, történeti, művészettörténeti, néprajzi emlékek nélkül csak hiányos ismereteink lennének az őskőkortól napjainkig a Kárpát-medencében élt népek és a magyarság történetéről. A múzeum az állandó kiállítások mellet számos változatos időszakos kiállításnak is helyet ad.
A múzeum alapítása egybeesett a magyar történelem jelentős korszak-váltásával, az újkori nemzeti öntudat kialakulásának és a polgári szabadságeszmék elterjedésének időszakával. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc császárhoz fordult engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa.
A XIX. század második felében olyan kiváló tudósok fejtették ki e falak között tevékenységüket, mint Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc. A dinamikusan fejlődő gyűjtemények már ekkor kinőtték az intézmény falait. Emellett a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé - a nemzeti múzeumi gyűjtemény egy részének leválásával - 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1896-ban pedig, a képtár egy részéből, a Szépművészeti Múzeum. 1926-27-ben került sor az épület teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Jenő tervei alapján az épületen belül a tetőtérben új helyiségeket nyerni, így a raktározási gondok egy időre megoldódtak.
Az épület
A múzeum új, önálló épületének felállítására az 1832–36-os országgyűlés ajánlotta meg a szükséges összeget. Tervezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. Középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. A múzeum főlépcsőházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.